A nép kultúrához az alkoholfogyasztás is szervesen hozzátartozik, ezt a magyarok esetében pontosan ismerjük. Számos népdalban, népmesében fordulnak elő olyan esetek, hogy valaki részeges, mulatozós, azonban ennek is megvannak a maga határai. Egy kedves népzenész ismerősöm sajnos nem tudta, hol a határ, és a sok táncházazás és pálinkázás meg is hozta a hatását. Amikor már folyamatban voltak nála az alkoholizmus fázisai, akkor tűnt csak fel igazán mindenkinek, hogy már nem úgy szól a hegedű a kezében, ahogy kell, sőt, egyszer a színpadról is leesett, annyira részeg volt. Persze fel lehet ezt fogni komikusan is, de szerintem sokkal inkább tragédiába illő, ahogy egy ember elpazarolja a tehetségét, mindemellett pedig a testi épségét is kockáztatja. Ezt a véleményemet pedig többen is osztják.
Mivel a kultúramentő-hagyományőrző egyesület, amihez tartozom rendelkezik egy jelentős pénzalappal, és mindannyian testületileg egyetértettünk abban, hogy a barátunkat meg kell mentenünk, így az sem vett kizárva a lehetőségek közül, hogy magán szakember segítségéhez fordulunk. Ez pont kapóra is jött, ugyanis az állami és egyéb alkoholelvonók nem túl hatékonyak, és sokáig is tartanak, viszont az egyik egyesületi tag talált egy igazán ígéretes terápiás központot. A lényege az egésznek, hogy gyorsak és célratörőek, mindössze egyetlen hónap és az utókezelések szükségesek ahhoz, hogy talpra állítsanak valakit. Természetesen nem tudtuk megítélni, hogy hegedűsünknél az alkoholizmus fázisai mennyi rombolást végeztek, de erre való az állapotfelmérés! Már csak az lesz a nagy kihívás, hogy őt rávegyük erre, mert ha nem mutat hajlandóságot az együttműködésre, akkor sajnos a mi kezünk is meg lesz kötve.