A kislányomat valamiért nagyon lenyűgözték a népdalok és a néptáncolás még jónéhány évvel ezelőtt. Még ovis volt, amikor elmentünk egy gyereknapi néptánc bemutatóra és akkor szeretett bele a műfajba. Énekelni mindig is szeretett, már kiskorában is dudorászott magában, de amióta énektanárhoz jár, csodálatosan énekel. És ezt minden elfogultság nélkül mondhatom, ez nem csak az én véleményem. Az énektanára és a néptánc tanára is nagyon tehetségesnek tartja.
Az általános iskolában volt néptáncoktatás és énekórán is sokat énekeltek népdalokat, de amikor gimnáziumba ment, be kellett íratnom egy zeneiskolába. A gimnázium sajnos nem biztosított lehetőséget a néptáncolásra, de talán pont így volt jó, mert a kislányom imádja a zeneiskolai csoportot, alig várja, hogy mehessen. És már nem is olyan kicsi az én kislányom, elkezdett kamaszodni. Érett már régóta egy fogszabályzó neki, mert a fogai kissé össze-vissza bújtak elő az ínyéből, de nagyon nem akarta eddig. Egy ideig hagytam neki, hadd halogasson, de most már eljött az ideje a fogszabályzónak. Mondta az énektanára is, hogy jót fog tenni a hangképzésének, ha „katonasorba álltjuk a fogait”, a fogszabályzó orvos néni is csupa szív, ennek ellenére végig hisztizte a lányom a folyamatot.
Már a lenyomatvételkor görbült a szája és hazafelé el is sírta a bánatát, hogy most akkor ő hogy fog kinézni, biztosan csúfolni fogják a többiek az osztályban és hogy fogszabályzót csak a lúzerek hordanak. Elmeséltem neki, hogy nekem is volt fogszabályzóm 14 éves koromban; először csak éjszakai, aztán egy évig állandó, majd megint csak éjszakai. Az elején én sem szerettem, de szerencsére nem piszkált miatta senki és a gimis osztályomban voltunk vagy hatan fogszabályzósok. Eltelt az az egy év hamar, és azóta is szabályos a mosolyom. Szerintem bőven megérte, akkor nem tetszett, de utólag hálás vagyok a szüleimnek, hogy foglalkoztak ilyesmivel. Nem sikerült meggyőznöm a lányomat, egész hazaúton duzzogott.
Felhívtak a fogorvosi rendelőből, hogy elkészült a fogszabályzó, mehetünk érte. Először csak éjszakai fogszabályzója lesz a lányomnak, aztán az elért eredmény függvényében meglátjuk majd, kell-e állandó is. Szupercsajos, rózsaszín csillámos volt a fogszabályzó, de a lányom szívét nem lágyította meg. Otthon be is rakta estére, bár nagyon nem fűlött hozzá a foga. Reggel zombiként támolygott le reggelizni, a férjemmel csak egymásra néztünk és mindketten tudtuk, hogy nehéz napnak nézünk elébe. Ahogy várható volt, a fogszabályzó nyomta a fogakat, ami fájdalomként jelentkezett a lányomnál. Sokat forgolódott éjszaka, rosszul is aludt, így egész nap csak komor képpel járt-kelt a lakásban. A fokozatosság jegyében este nem rakta be a fogszabályzót, csak a következő éjjel. Lassanként kezdett hozzászokni, de azt nem mondhatnám, hogy megkedvelte a fogszabályzót. Inkább csak beletörődött, de szerencsére azt el tudta fogadni, hogy magával babrál ki, ha nem lelkiismeretesen hordja, nem velünk.
Az iskolában senkinek nem mondta meg, hogy kapott fogszabályzót; a zeneiskolából is csak a legjobb barátnőjének panaszolta el a dolgot. Eltelt egy kis idő, mielőtt feltűnt, hogy már nem csak esténként hordja a lányom a fogszabályzóját, hanem délutánonként, tanuláshoz is. Amikor megpróbáltam kideríteni ennek az okát, csak annyit mondott, hogy szeretné, ha szépségkirálynős mosolya lenne, de valamiért nem vettem be a magyarázatot. Amikor kontrollra mentünk vissza a fogszabályzó orvoshoz, nyíltan rákérdezett a lányom, hogy mikor lehet állandó fogszabályzója. Alig hittem a fülemnek, ekkora pálfordulást, nem is tudtam hova tenni. Próbáltam kérdezgetni, hogy miért szeretne állandó fogszabályzót, amikor már az éjszakait sem akarta, de sosem kaptam valódi választ a kérdésemre.
Aztán egy nap fény derült a titokra, a véletlennek köszönhetően végre megértettem a lányom hirtelen támad vágyát egy állandó fogszabályzóra. Osztályfényképezés volt és hazahozta megmutatni a kész képeket. A konyhapultnál ülve tüzetesen végig böngésztünk minden egyes képet, amikor megakadt a szemem egy teli szájjal mosolygó fiún. A többi fiú gyűrűjében állt és minden fogát kimutatva mosolygott, a világ elé tárva fogszabályzóját. Rámutattam, hogy na ugye, nem a lányom lenne az egyetlen fogszabályzós az osztályban és ez a fiú sem úgy néz ki, mint akit csúfolnak a fogszabályzó miatt, amikor gyanús lett a lányom pirulása. Azonnal leesett a tantusz, hogy a hirtelen jött fogszabályzó mánia mögött nem más áll, mint az osztály szépfiúja, akibe – a lányok többségével egyetemben – a lányom is szerelmes volt. Jót mosolyogtam a dolgon, de ha ez kell ahhoz, hogy elfogadja a lányom a fogszabályzóját, ám legyen.
